Amikor az embernek gyereke születik gyökerestül megváltozik az élete. Már nem csak nő, hanem anyuka is lesz, nem csak feleség, hanem családanya, és mondhatnám, hogy rózsaszín kis szivecskék úsznak mindenhol, de az én tapasztalatom az, hogy persze annak ellenére, hogy van a dolognak egy felbecsülhetetlen és nagyon szép oldala is, de feje tetejére áll a világ. Egyrészt beszűkül, hiszen sokáig otthon vagyunk a gyerekkel, aztán kellemetlen, mert minden nap egy kis halál, amikor sírva ott kell hagyni az oviban, aztán iskolába megy és rengeteg türelemmel kell segíteni a tanulásban, aztán pedig középiskola következik, ahol már nem tudunk segíteni a tanulásban, cserébe elkezdődik a kamasz kor, ami talán rosszabb, mint a két éves dackorszak.
Nagyon szeretem a gyerekemet, de most például az új játéka az, hogy havonta legalább egyszer összetöri a telefonját. Az iphone kijelzőcsere nálunk már havi tevékenység. Az iszereles csapat már messziről ismer minket, és ha meglátnak bennünket a kapuban, kíváncsian várják az új történetet, hogyan lett teljesen rommá törve a telefon kijelzője. Persze ez így viccesen hangzik, és próbálom is így felfogni, mert máshogy nem lehet, de valahol már igen közel van számunkra a férjemmel a cérna vége, és ha elszakad, nem lennék a fiam helyében, az biztos.
Még szerencse, hogy van egy ennyire profi és megbízható szervíz csapat a hátunk mögött, akik mindig nagyon profin és gyorsan megjavítják a telefonját – persze a mi és nem a fiam költségére. Ezen biztos hogy változtatnunk kell, és már meg is beszéltük vele is, hogy a következő csere az ő zsebpénzébe fog kerülni. Valahol meg kell húzni a határt, mert én elhiszem, hogy ezek a telefonok sérülékenyek és nagyon kell rájuk vigyázni, és persze benne is van egy-egy baleset a pakliban, de nem három hónap alatt három kijelzőcsere megoldásával. Remélem benő a fiam feje lágya most már.