Az ember, ha a párjáról beszél, akkor általában mindig valami mézes – mázos, nagyon idilli képet próbál festeni mindenki, én ezt nem próbálom meg. Természetesen nagyon szeretem, szeretjük egymást, de vannak olyan dolgok, amikkel azonosulni nem tudok, csak elfogadni, azt viszont megteszem, mert egyrészt egy kapcsolatban szükség van kompromisszumokra, másrészt pedig úgy kell elfogadnunk a másikat, ahogy van, a hóbortjaival és hibáival együtt, hiszen biztosan nekem is vannak ilyen dolgaim, és ő is ugyanígy áll ezekhez a dolgokhoz.
A férjem például rendszeresen sportol, amivel még nem lenne baj, de nagyon sokat. Sok időt vesz ez el a családjától sajnos, de igyekszünk mindent úgy alakítani, hogy neki is bele férjen az edzés, és legyen családi élet is, illetve együtt megyünk most már, és még mi mondjuk sétálunk egy kört valami tó körül, ő fut kettőt és hasonlók. Igyekszünk mindent bevetni annak érdekében, hogy megoldható legyen minden feszültség nélkül, hiszen azt is megértem, hogy ahhoz, hogy triatlon versenyeken tudjon indulni muszáj ennyit edzenie. Ebben ugye van úszás, futás és bicikli. Mindhárom nagyon megerőltető, így muszáj felkészülnie a versenyekre.
Én pedig igyekszem támogatni, bár az elmúlt időszakban úgy éreztem, hogy ő ezt máshogy gondolja, úgyhogy úgy döntöttem, hogy meglepem valamivel, amiből tisztán fogja látni, hogy nem hogy nem ellenzem, de igyekszek mindenben a segítségére lenni. Vettem neki egy apró ajándékot, ami nem volt más, mint egy új apple watch szíj. Láttam már ugyanis, hogy a bujtatója elszakad, és gondoltam örülne egy újnak az edzéseihez. Nem is volt ez másképp. Azóta minden nap elmondja mennyire szép ez a szíj, és hogy ez a kedvence mielőtt elindul futni vele. Azt hiszem megértette, hogy én nem azt ellenzem amit ő szeret, csak hiányzik és szeretnék minél több időt együtt tölteni vele és a családdal. De persze el nem vehetem a saját terét. Ezt is jól tudom.